Blog

Meg fog halni. Én tudom.
De vajon ő tudja-e?
Megkérdeni nem merem.
A ki nem mondott szavak súlya
Mázsaként ül szívemen.
Enyhíteném kínjait,
Ápolnám őt szívesen.
De hogy tegyem, ha közben látom
Szenvedést okoz neki
Gyakorlatlan két kezem?
Nem tudom, mit adjak neki,
S hogy emeljem meg.
Nem tudom hogy tegyek jót:
Ha engedek?
Vagy érte küzdök - ellene?
Éjszakánként hallgatom
Lélegzete vételét
Olyan fura, egyenetlen
Most meg kellene ijednem?
Nappal kimerülten
A halálra gondolok.
S rám zúdul a bűntudat
Szörnyeteg vagyok s gonosz!
Mondd, mit tegyek
Hogy jó legyek?
Hogy ne a kínzó bűntudattal
Éljem tovább
Hátralévő létemet?
Mondd, mi történik Vele?
Értem én, hogy haldoklik,
De vajon az mit jelent?
Hogyan lesz a nagybetegből
Holt s eltávozott szellem?

Tele vagyok kérdésekkel.
Választ várok gyötrődve.
És ami a legfontosabb:
MOST még itt van, velem.
Még mit tehetnék érte??
(Beke Éva)