Kik vagyunk?

Egyesületi elnök, mentálhigiénés szakember, pedagógus, gyógypedagógiai asszisztens

2016-ban végeztem a SOTE Mentálhigiénés szakember képzésén, majd később a hospice otthonápolás területén kezdtem dolgozni, mint mentálhigiénés munkatárs, több megyében. Első gyermekem koraszülöttsége, majd második kisfiam halála változtatta meg az életemet és indított el ezen az úton.

Csodálatos és igen nehéz a munkám, melynek során naponta tapasztalom, mennyire nincsenek felkészülve a családok erre az élethelyzetre sem fizikailag, sem mentálisan. Ráadásul a legtöbb család a hospice igénybevételéig sem jut el, mert vagy nem jogosult rá, vagy nem tudják ellátni, mert nincs elég munkatárs, de leginkább nem is tud róla, hogy ilyen szolgáltatás létezik. Ahogy egy hospice ápolónő kollégám mondta: "Mi csak tüzet oltunk folyamatosan!"

Ezt a helyzetet tapasztalva született meg bennem az igény egy olyan összefogásra, melyben szélesebb körben tudnánk a családoknak segíteni ebben a lelkileg és fizikailag is erősen megterhelő helyzetben.

Egyesületi elnökhelyettes, Yin jóga oktató, gyászcsoportvezető

Több szakmai területen kipróbáltam illetve kerestem már magamat, ezért hálás vagyok, hiszen az egyik legfontosabb leckét, az alázatot tanulhattam meg általa. Legtöbb időt az egészségügyi szférában tevékenykedtem.

Három évig egy idősotthonban dolgoztam, ahol lehetőségem nyílt eleinte a mentális csoport tagjaként, majd mint szociális ügyintéző testközelből bepillantást nyerni idős, beteg emberek mindennapjaiba. A méltó életkörülmények, ápolás és bánásmód mindenkit megillet.

Napi szinten tapasztaltam, hogy mind az idősek mind a hozzátartozóik számára mennyire fontos az együttérző, empatikus jelenlét. Egy őszinte érdeklődés hogylétük felől már önmagában olyan  érzéseket kelt, hogy fontosak, amely az élet ezen szakaszában kiemelten jelentős. A hozzátartozók gondozási feladatokra való felkészítését és mellette az ő személyes hogylétük, egészséges mentális állapotuk megtámogatását nagyon fontosnak tartom.

Testi és lelki folyamataink működése már gyermekkorom óta érdekel. A természetgyógyászat és a pszichológia területein folytattam tanulmányokat és ezt teszem a mai napig. Az itt szerzett tudással és saját tapasztalataim átadásával igyekszem a hozzám fordulók számára segítségül szolgálni.

Egyesületi titkár

Segédgondozó
Mentálhigiénés konzulens

Édesanyám betegsége és halála kapcsán tapasztaltam meg, hogy mekkora támaszt és segítséget tud nyújtani egy kívülálló segítő. Aki megtanít az alapvető ápolási fogásokra, vagy aki tartja édesanyámban, bennem és családomban a lelket ebben a nehéz élethelyzetben. Az ő emlékének is adózva csatlakoztam a kezdeményezéshez, hogy saját tapasztalataim alapján másoknak is segíteni tudjak.

Mindig olyan munkahelyen dolgoztam, ahol rengeteg emberrel tartottam a kapcsolatot, így a szervezés, ügyintézés, mások problémáinak empatikus meghallgatása eddig is a mindennapjaim részét képezték. Ezeket a képességeimet kamatoztatom az Egyesület vezetőségében, feladatom a kapcsolattartás különböző szervezetekkel, rendezvények szervezése, illetve a közgyűlések és egyéb egyesületi dokumentációk elkészítése.

Az önkéntesi munkában is szerepet vállalok, az önkéntes munka megszervezése, az önkéntesekkel és a betegeket ápoló családokkal való kapcsolattartás területén.

Hospice szakápoló, gondozó

5 gyermekem van, közülük hármójukat otthon szültem. Így alkalmam volt megtapasztalni, milyen az, mikor háborítatlan körülmények között jön világra az élet. 

Az évek múlásával egyre többet foglalkoztatott az élet másik vége, az elmúlás. 2020-ban kezdtem el dolgozni egy ápolási intézetben, ahol olyan idősekről gondoskodunk, akiknek már nincsen szüksége kórházi kezelésre, viszont egészségi állapotuk miatt a családjuk otthon nem tudja őket ellátni. 

Nagyon ritkán tudom itt megtapasztalni az élet végének háborítatlanságát, mert az egészségügyi és a szociális rendszer kapacitásai nem tudják biztosítani az élet utolsó szakaszának méltó módon és tisztességben való megélését. Az egyetlen megoldást abban látom, ha az életvég ismét visszakerül oda, ahol békességben, háborítatlanul tud bekövetkezni. 

Ehhez egyrészt sokmindent újra kell tanulnunk, másrészt szükség van szakmailag képzett, megfelelő empátiával rendelkező segítőkre, akik a családokat tudják támogatni az ápolás, gondozás nehéz feladataiban.

Szociológus, dúla és pedagógus

Az elmúlt két évtizedben szociális területen, majd a közoktatásban dolgoztam, jelenleg pedig könyvtárosként.
Gyerekkorom óta érdekel az emberi lélek, a pszichológia, a hit és az, hogyan működik a társadalmunk, ezért folyamatosan tanulok és olvasok ezekben a témában.

A halállal nagyon korán szembesültem, 5 éves voltam, amikor a nagymamám elment. Négy generáció élt együtt gyerekkoromban, ezért szoros volt a kapcsolatom a nagyszüleimmel és a dédivel is. Az
anyai és apai nagyszüleim és a dédmamám halála is közelről érintett, a negyvenes éveim közepére mindenkit elveszítettem.
2016-tól kísérek haldoklókat, szerveztem már búcsúszertartásokat és mondtam búcsúbeszédet is.

Szociológusként és emberként is látom, hogy társadalmunk hogyan viszonyul a halál témaköréhez.
Szeretnék tenni azért, hogy ez a hozzáállás változzon, és szeretném, ha ezt a témát természetesebben és őszintébben kezelnénk.
Sok jelenleg még tabunak számító témát szükséges bevinni az oktatásba, hogy őszintén beszélhessünk olyan témákról a gyerekekkel, mint a halál és a haldoklás.

Hospice szakápoló

Bozzai Edina vagyok. 1990 óta dolgozom az egészségügyben.

Munkám során szakápolói, körzeti közösségi klinikai szakápolói, foglalkozásegészségügyi szakápolói végzettségeket szereztem. 

Hospice ápolóként egy éve foglalkozom végstádiumú betegekkel.

Szakmámat elhivatottsággal végzem, próbálom magamból a legjobbat kihozni, betegeimet a legjobb tudásom szerint ápolom és kísérem végső útjára. 

Hospice munkám során napi szinten találkozom a családok kétségbeesésével és tehetetlenségével, mert nincsenek egy súlyos beteg, haldokló ápolására felkészülve, betanítva.

Ez késztetett arra, hogy kollégáimmal összefogva megpróbáljuk orvosolni ezt a helyzetet.