"Egy véletlennek köszönhettem, hogy megismertem az Egyesület tagjait. Ez két esztendeje volt. Az azóta eltelt idő azonban azt bizonyította, hogy ez a találkozás sorsszerű volt számomra. Mindannyian gondolunk a halálra. Ám ez nem több mint sztereotípiák sora. És nem is fontos. A lényeges az oda vezető útunk. A haldoklás - megtanultam - élethosszig tartó folyamat, s a szocializáció ugyanolyan fontos eleme, mint a társadalomba való beilleszkedés más formái. Emiatt minden korosztályt megérint. Azoknak az előadásoknak a sikere, amelyeket az egyesület tagjai a munkájukról, hivatásukról, tapasztalataikról tartottak a Károli Gáspár Református Egyetem húszas éveik elején-közepén járó egyetemi hallgatóknak, meggyőzött arról, hogy a fiatalok is nyitottak az elmúlás és a halál nagy - és egyben hétköznapi- titkainak megértésére."