Mná chaointe (siratóasszonyok)
A történelem során számos különböző kultúrában léteztek olyan nők, akik fontos szerepet töltöttek be a társadalomban. Az egyik ilyen csoport azok, akik gyászszertartásokat végeztek.
Írországban ezt a csoportot, mná chaointe-nak („kiáltó nőknek”) nevezték. Ez a szó nálunk a siratóasszony szóval, de fogalmával nem teljesen azonos.
Az ír keen (caoine) – keen: lelkes, caoine: kiáltás , az én gondolatom szerint itt: a lélekhez szóló kiáltás, ének – nagyon régi, eredete elveszett az idők homályában. A felderítésében segítségünkre van néhány ősi írás: például a „Funeral Wail”-t (a temetésen történő siratást) a Cormac’s Glossary2 dokumentálja. Ezen felül
vannak olyan középkori siratódalok, amelyek túlélték a korokat, és ma is éneklik őket.
Erős kapcsolat mutatható ki a siratóénekek és a kereszténység előtti bárd hagyományok között is. Ezért a bárdokról szóló tudásunk is segíthet az ír siratóasszonyok hagyományának feltérképezésében.
Általában a mná chaointe-ról azt írják, hogy kinézetük gondozatlan, vad. Gyakran mezítláb, leengedett hajjal járnak, és kék köpenyt vagy sálat viseltek a fejükön és a vállukon. Érdekes módon gyakran szolgálták közösségeiket bábaként is.
Ezek a nők végezték a temetési rituálét a virrasztástól kezdve egészen a halott földbe kerüléséig.
Ez a hagyomány a vidéki közösségekben egészen a 21. századig különösen élő volt .
Ez a rituálé egy módja volt annak, hogy a közösséget gyászában megsegítse, de ezen felül a nők a pszichopomp szerepét is felvállalták: a holttestet hangkakofóniával körülvéve, egyfajta transzállapotban segítették át a halottak lelkét a túlvilágra.
Gyakran három nő végezte a szertartást, ahogy ez az ősi, magyar kultúrában is felfedezhető.
A ceremónia több napig is tarthatott, beleértve az előkészületeket is, a virrasztást, valamint a felravatalozást. A testet virágokkal díszített emelvényen helyezték el, és az egyik siratóasszony a fejénél, a másik a lábánál helyezkedett el.
A harmadik asszony kezdte a siratást (mint a kórus szólistája). A dallam és a szöveg egyszerű, az alapmotívum ismétlésein alapul, de főleg az énekes intuitív rögtönzésére támaszkodik. A keening (vagyis a siratás) három részből tevődik össze:
- Bevezető szakasz – köszöntés
- A tulajdonképpeni vers, vagyis a dirge, melyet az elhunyttal kapcsolatos,
előzetesen megszerzett adatok alapján állítanak össze. Szó van benne a
családjáról, életének főbb eseményeiről, az elhunyt dicséretéről, az őt
gyászolókról. - Kiáltás, vagyis a gol.
Az átvezetések érzésekkel telített jajgatások, értelem nélküli hangok,
hajlítások.
A siratás alapvetően hangszeres kíséret nélküli, ha mégis használtak
hangszert, az a hárfa volt.
Az ének mellett fontos szerepet kapott a gesztikuláció, a test ide-oda
hajlongása, hintázása, a mozdulatok. A siratóasszonyok énekét, mozdulatait
a gyászolók is követték. Ezzel egyfajta egységes transz állapotot hozva létre.
Íme, két megmaradt ősi sirató (lap alján).
És egy modern verzió:
https://www.youtube.com/watch?v=hw56OaLWMwk&list=PLYKDtfD8Bw
b2ZW77mzDz31uRcCjTdCYAC
Írországban az elmúlt kétszáz év során nagyrészt kihaltak ezek a rituálék.
Ez leginkább az egyház ellehetetlenítő munkájának köszönhető. Az egyház fenyegetésként tekintette a mná chaointét, akik „bitorolták” a pap szerepét a temetési szertartásokon. A nők vadságát, zilált kinézetét, és a túlvilággal való kapcsolatukat boszorkányságnak bélyegezték, a siratókat „pogánynak”, „barbárnak” tekintették. (Ennek ellenére siratóasszonyok sokáig jelen voltak temetéseken – Magyarországon is – szerepük azonban átértékelődött, alárendelődött.)
Az 1600-as és 1800-as évek között a siratást betiltották. A papok tulajdonképpen „levadászták” azokat a nőket, akik magukat mná chaoint-nak vallották. Megkorbácsolták őket, az emberek pedig kiközösítették vakbuzgó hitükben.
De az erőszakos cselekmények és az elnyomás ellenére a sirató rituálét végző asszonyok kitartottak, és azt beszélik, hogy Írországban még mindig van olyan vidék (például a Gaeltacht: olyan ír nyelvű régiók Írországon belül, ahol anyanyelvükként beszélik az ír nyelvet.), ahol ezek a hagyományok tovább élnek.
KoRy
Forrás:
https://en.wikipedia.org/wiki/Keening#cite_note-22
https://celticroundhouse.com/irish-witches/?fbclid=IwAR1-
eVWcBTtzTybUf6pZNOM85LGnByfCoC5DfTilZT2cnMw-0ic9drwSNsY