Amikor kimondják: „gyógyíthatatlan”
Van egy pillanat, amit az ember soha nem felejt el… Egy vizsgálat után történik… Egy szék, egy orvosi szoba, néhány mondat… És hirtelen minden megváltozik.
Nem feltétlenül azonnal sírunk… Sokszor nem érzünk semmit… Vagy éppen túl sok mindent egyszerre.
A sokk állapota, „mintha nem velem történne”
Amikor azt halljuk „a betegség gyógyíthatatlan”, a test és a lélek sokkot kap.
Gyakori érzések, mintha kívülről néznénk magunkat, a hangok tompává válnak, nem értjük pontosan, mit mondanak, kérdezni sem tudunk, a gondolat:
„biztos összekevernek valakivel”.
Ez normális reakció.
A sokk a lélek védelme, időt ad, hogy feldolgozzuk a felfoghatatlant.
Utána jönnek az érzések, hullámokban…
A következő napokban-hetekben gyakran váltakoznak az érzések:
- félelem,
- düh,
- igazságtalanság,
- szomorúság,
- bűntudat („terhelni fogom a családomat”),
- és néha meglepő nyugalom.
Nincs „helyes” érzés. Ahogyan érzi magát, úgy van jól.
Magunk döntjük el, merre, kivel és hogyan evezünk a megnyugvásba… hogyan érünk át a „túlsó partra”!
