Sigmund Freud a pszichoanalízis tulajdonképpeni megalapítója.
Freud fokozatosan áttért a szabad asszociáció módszerére, így alakította ki a pszichoanalízis módszerét, amely a psziché térbeli elrendezését mutatja be, formálisan egy jégheggyel demonstrálja.
Freud elméletében a személyiség topológiai modelljét három szintre bontja:
1. Tudatos én: =Ösztön-én. Az a lelki terület amiről pillanatnyilag tudomásunk van. Percepciók, gondolatok, érzések, észlelések, ez a jéghegy csúcsa, a vízfelszín feletti rész.
2. Tudatelőttes én: =Én. emlékek, tárolt tudás. A normális emlékezetet tartalmazó terület. Ezek az emlékek, tudások, könnyen előhívhatóak pl. telefonszámok, kódok, gondolatok; ha kérdezik, előhívhatóak. Ez a jéghelynek a vízfelszín alatti, de elérhető része.
3. Tudattalan én: =Felettes-én. Ez a psziché legnagyobb és legmélyebb része, közvetlen hozzá nem férhető a tudatosság számára. Itt vannak a szorongásokkal vagy fájdalmakkal asszociálódott vágyak, érzések, és gondolatok gyűjtőere. Ha ezek egyszer a tudattalanba kerültek, többé nem tűnnek el onnan. Ez a jéghegy legmélyebb pontja, a mélyen rejtett, láthatatlan rész.
