
Az általános lélektan a pszichológia alapvető ága, amely az egészséges, felnőtt emberi elme működésének általános törvényszerűségeit vizsgálja. Feltárja az észlelés, emlékezet, gondolkodás, motiváció és érzelmek folyamatait, alapot biztosítva a pszichológiai speciális területeinek pl. fejlődés- vagy munkalélektan.
Fő vizsgálati területei:
Az általános lélektan nem a különbségekre, hanem az emberre általánosan jellemző működési módokra fókuszál, eredményeit pedig a gyakorlati életben is felhasználják.
A lelki funkcionalitást természetesen nem érthetjük meg a személyiségfejlődés nélkül. A személyiségfejlődés alapján az első 1,5 év a legfontosabb, ami az anya-gyermek kapcsolat.
Általános életkori szakaszok:
A fejlődési szakaszok meghatározása a pszichoszexuális érés folyamatán alapul. Egyik szakaszból a másikba úgy tud átlépni, ha megélte az előző szakaszt, és megtörtént a kielégültség állapota, ez a Freudi fejlődési szakasz.

Erik H. Erikson fejlődési szakaszai a pszichoszociális megközelítést veszi alapul. Ezek a szakaszok is egymásra épülnek, és a megoldatlan konfliktusok későbbi életkorokban nehézségeket okozhatnak, de a fejlődés folyamatos lehetőséget biztosít a korrekcióra.

Az ápoláslélektant két területre osztjuk, általános lélektan, és a részletes lélektan.
Az általános lélektan foglalkozik az ápolással, a beteg személyiségével, az általános tennivalókkal, a magatartással és a bánásmóddal, a gyógyító közösség és a beteg viszonyával, a gyógyszerrel, a fájdalommal, a félelemmel stb…
A részletes lélektan foglalkozik az orvostudomány különféle ágainak ápoláslélektani megközelítésével és egy-egy betegség pszichológiáját tárgyalja.