Az otthongondozás gyakorlati és mentálhigiénés megközelítéssel

A gondozás a gondoskodás gyakorlati megvalósítása, ami az ellátott szükségleteihez igazodó segítségnyújtás, vagy támogatás.

Nem tudjuk elkezdeni a gondozást, ha nem ismerjük az ellátott állapotát, betegségeit, életkorát, személyiségjegyeit. A gondozási módszerek kiválasztásánál segít nekünk, ha figyelembe vesszük az ellátott autonómiáját is.

Mielőtt belekezdünk egy otthongondozásba, jó ha tudatosan készülünk milyen gondozási formát választunk az adott ellátottnál. John Heron angol pszichológus, tréner és szociológus szerint, két módszert különböztetünk meg, a parancsoló, utasító módszert, és a segítő formát (képessé tevés).

A gondozott és a segítő kapcsolatából, személyiségéből alakul ki, hogy milyen segítői kifejezésmód a legeredményesebb.

A parancsoló, utasító módszer három típusát különböztetjük meg:

  • Tájékoztatás célja, hogy az ellátott betegségtudatát helyén tudja kezelni, ezzel a célunk az együttes nyílt kommunikáció, súlyos betegnél a diagnózis könnyebb elfogadásához tudjuk segíteni.
  • Előíró  viselkedés használatakor az segít valakinek, ha pontos instrukciókat, vezényszavakat használunk. Demenciával élő személynél sokat segít, ha nem használunk összetett mondatokat.
  • Szembesítő esetén figyelembe vesszük, az önreflexió hiányosságát. Ezek még befolyásolhatják az életét, gyakran nem az elérni kívánt cél felé. Itt a segítőnek a konfrontációt is szükséges felvállalni. Előfordulhat idős betegnél, hogy szembesítenünk szükséges a kapott diagnózissal, a könnyebb együttműködés érdekében.

A segítő formák esetében is három típust különböztetünk meg:

  • Katalizáló, a személyes elfojtott érzelmek előhívása, képessé tevése. Míg nem ismerjük önmagunkat, nem tudunk a percepciókkal foglalkozni.
  • Érzelemkezelő, az eddig elviselhetetlennek gondolt percepciókat megtanuljuk kezelni, átformálni, kimondani.
  • Támogatónál beszélhetünk egy sokk elfogadásánál, ha a hozzáfűződő érzéseinket megosztjuk másokkal. A kapcsolatokra és önértékelésre fókuszál.

A tájékoztatásnál meg kell említsük, hogy a mai magyar társadalomban a diagnózis átadásnak három lehetséges módja van: teljeskörű felvilágosítás, a részleges-egyénre szabott felvilágosítás és az eltitkolás.

A gondoskodás többféle is lehet pl. fizikai, egészségügyi, mentálhigiénés gondozás és a segítségnyújtáshoz szorosan kapcsolódó foglalkoztatás.

A gondozás alapjainál figyelembe vesszük:

  • a gondozás mértékét (alulgondozás, túlgondozás),
  • terjedelmét (teljes gondozás, részleges),
  • gyakoriságát (mindennapos, időszakos),
  • formáit (szubszidiaritás elvének betartása, szociális szolgáltatás).

Segítőnek a család támogatásakor érdemes ismernie a genogram és ecomap ábrák mutatóit. Ezek ismeretében könnyebben tudunk az ellátottal kommunikálni, és a kommunikáció fenti módszereit figyelembe venni.

Genogram egy családi fejlődésrajz, visszamenőleg 4-5 generáción keresztül fel tudjuk mérni, van-e hasznosítható erőforrás a családban. A fejlődésrajz mintáit megkülönböztetünk nemi irányultsággal, kor szerint, születés-halálozás szerint, kapcsolat típusa szerint, kapcsolat mélysége szerint.

Ecomap egy környezeti grafikus térkép, szociális háló, melynek segítségével is fel tudjuk mérni az erőforrásainkat. A kapcsolat mélységét mutatja, hogy mennyire van távol az „ÉN”-től a kapocs, de tudjuk, hogy lehet rá számítani. Az ábra is segíthet abban, hogy kitől-mikor és hogyan kérhetünk segítséget otthongondozás kapcsán is.