Mi a tudat, vagy a tudatállapot?
A két fogalom közötti különbség rövid megfogalmazása:
A tudat: az ember azon képessége, amely lehetővé teszi önmaga és a környezete érzékelését, valamint a megfelelő gondolkodást és cselekvést.
A tudatállapot: a tudat pillanatnyi állapota, vagyis hogy az egyén az adott időpontban mennyire éber, tájékozott és képes kapcsolatot tartani a környezetével.
Beszélhetünk tiszta vagy kóros tudatállapotról.
Tiszta tudatállapot: Az ellátott a kérdésekre megfelelően, késedelem nélkül és helyes tartalommal válaszol. Tájékozott saját személyét, környezetét, valamint az időt és a helyet illetően. A külső ingerekre adekvát módon reagál. Emlékezete megtartott, mind a közelmúltbeli, mind a régebbi eseményeket képes felidézni. Gondolkodása rendezett és logikus, hangulata kiegyensúlyozott, viselkedése a megszokottnak megfelelő.
Kóros tudatállapot: A tudatzavar kialakulhat fokozatosan vagy hirtelen, akár egyik pillanatról a másikra. Időtartama változó: fennállhat néhány percig, de akár több napon keresztül is tarthat, a kiváltó októl és az állapot súlyosságától függően.
Érdektelenség, közöny vagyis Apátia: Azapátia nem tudatzavar, hanemaz érzelmi és akarati élet zavara, ezértnem tartozik sem a tudat mennyiségi, sem a tudat minőségi zavarai közé. Jellemző,az apátiás ellátott többnyire csendes, visszahúzódó és érdektelen. Kérdésekre lassan, röviden válaszol, sokszor csak egy-egy szóval. Nem kezdeményez beszélgetést, nem érdeklődik a környezete vagy a saját állapota iránt. A korábban kedvelt tevékenységekben nem kíván részt venni, hosszabb időt tölthet mozdulatlanul ülve vagy fekve. Ha felajánljuk, hogy menjünk sétálni, egyszerűen válaszol „nem szeretnék”. Nem mutat örömöt vagy szomorúságot, arckifejezése szegényes, hangja monoton, és kevés érzelmet fejez ki. Személyes szükségleteivel sem mindig törődik, gyakran csak ösztönzésre végzi el a tisztálkodást vagy az étkezést. Az ellátott tudata ugyanakkor tiszta, felismeri a hozzátartozóit és az ápolókat, tudja, hol van, milyen nap van, és a kérdésekre helyesen válaszol, azonban motivációja és érdeklődése jelentősen csökkent (gyógyíthatalan betegeknél, és elmebetegeknél fordulhat elő).
Aluszékonyság, beteges álmosság vagyis Szomnolencia: A tudat mennyiségi zavara. Az ellátott álmos, bágyadt, nehezen tartható ébren, de megszólításra vagy enyhe ingerre felébreszthető. Ébredés után a kérdésekre többnyire helyesen válaszol, azonban könnyen visszaalszik. Jellemző, a szomnolens ellátott sokat alszik vagy szunyókál, beszéde lassú, reakcióideje megnyúlt. Kérdésekre késve, de megfelelően válaszol, majd rövid időn belül ismét elálmosodik. Mozgása lassú, aktivitása csökkent, figyelme nehezen tartható fenn. Erősebb megszólításra vagy enyhe érintésre felébred, de ha az inger megszűnik, ismét elalszik (lázas állapot, sokkos állapot, vérzésnél, kivérzésnél, mérgezésnél jelentkezhet).
Mélykábultság, vagyis Szopor: A tudat mennyiségi zavara, amely a szomnolenciánál súlyosabb állapot. Az ellátott mély alváshoz hasonló állapotban van, és csak erős, ismételt fájdalomingerre vagy intenzív hangingerre reagál. Tudatos kapcsolat a környezetével nem alakítható ki. Jellemző a szoporos ellátott csukott szemmel fekszik, önállóan nem kommunikál, és a megszólításra általában nem reagál. Csak erős ingerekre – például fájdalomingerre – nyitja ki rövid időre a szemét, grimaszolhat, védekező mozdulatot tehet vagy rövid, érthetetlen hangot adhat. Az inger megszűnése után azonnal visszasüllyed mély kábultságába. Célzott együttműködésre nem képes. Fontos: A szopor sürgős orvosi kivizsgálást és folyamatos megfigyelést igénylő, súlyos állapot (idegrendszeri betegségeknél, altatószer- túladagolás és mérgezéseknél jelentkezhet).
Eszméletlenség, vagy Kóma: A tudat mennyiségi zavarának legsúlyosabb formája. Az ellátott teljesen eszméletlen, sem megszólításra, sem fájdalomingerre nem ébreszthető fel, és tudatos kapcsolat a környezetével nem alakítható ki. Jellemző viselkedés, a kómában lévő ellátott csukott szemmel, mozdulatlanul fekszik, nem beszél, és sem hang-, sem fájdalomingerre nem reagál. A környezetével nem tart kapcsolatot, önkéntes mozgást nem végez. Az életfunkciók – például a légzés, a keringés és a testhőmérséklet szabályozása – a kóma súlyosságától függően károsodhatnak, ezért az ellátott folyamatos megfigyelést és intenzív orvosi ellátást igényel. Fontos: A kóma életveszélyes állapot, amely azonnali orvosi beavatkozást tesz szükségessé (vérzés, embólia, agyrázkódás, diabetes mellitus, uremia, veseelégtelenség, központi idegrendszer gyulladás), hallása megmarad a betegnek.
Ez a három állapot a tudat mennyiségi zavarainak fokozatait jelenti, és súlyosságuk sorrendje: szomnolencia → szopor → kóma.
Kórosan jó hangulat, vagyis Eufolia: Kórosan emelkedett, indokolatlanul jó hangulati állapot. Az érintett túlzottan vidám, derűlátó és elégedett, még akkor is, ha erre a körülmények nem adnak okot. Az eufória nem tudatzavar, hanem a hangulati élet zavara. Jellemzői, az eufóriás ellátott feltűnően jókedvű, sokat beszél, gyakran nevet és közvetlenül viselkedik. Optimistán ítéli meg saját állapotát, betegsége súlyosságát hajlamos lebecsülni, és úgy érezheti, hogy mindenre képes. Beszéde élénk, mozgása fokozott, viselkedése olykor túlzottan felszabadult vagy felelőtlen lehet. Előfordulhat, hogy nem működik együtt megfelelően a kezeléssel, mert úgy gondolja, nincs szüksége segítségre. Fontos: Az eufória előfordulhat pszichiátriai betegségekben, egyes idegrendszeri betegségekben, valamint bizonyos gyógyszerek vagy egyéb anyagok hatására is (alkoholistáknál, kábítószerhatás, haláltusa előtti állapot lehet).
Térbeli, időbeli tájékozatlanság, Dezorientált: A tudat minőségi zavara, amelynek során az ellátott nem képes megfelelően tájékozódni időben, térben vagy saját személyét, illetve mások személyét illetően. A tájékozódási zavar jelentkezhet egyetlen területen vagy egyszerre több területen is. Jellemző, a dezorientált ellátott bizonytalan, zavart, nem tudja pontosan megmondani, hol tartózkodik, milyen nap, hónap vagy év van, illetve előfordulhat, hogy nem ismeri fel a körülötte lévő személyeket. Kérdésekre pontatlan vagy téves válaszokat ad, könnyen eltéved ismerős környezetben is, és segítségre szorul a mindennapi tevékenységek során. Viselkedése nyugtalan vagy bizonytalan lehet, időnként céltalanul bolyonghat, vagy ismételten ugyanazokat a kérdéseket teheti fel. Fontos: A dezorientáltság gyakran időbeli tájékozatlansággal kezdődik, később térbeli, majd súlyosabb esetben személyi tájékozatlanság is kialakulhat. Előfordulhat demencia, delírium, agyi sérülések, fertőzések vagy egyéb neurológiai betegségek következtében.
Átmeneti tudatzavar, vagyis Delírium: A tudat minőségi zavara, amely hirtelen kialakuló, átmeneti tudatzavar. Jellemző rá a tudat beszűkülése, a figyelem zavara, a tájékozódási képesség romlása, valamint az érzékelés és a gondolkodás megváltozása. A tünetek intenzitása a nap folyamán ingadozhat, és gyakran éjszaka fokozódik. Jellemző viselkedés, a delíriumos ellátott zavart, nyugtalan és nehezen irányítható. Nem tud megfelelően tájékozódni időben és térben, figyelme könnyen elterelődik, beszéde összefüggéstelenné válhat. Gyakran hallucinációi vagy téves észlelései vannak, ezért olyan dolgokat lát vagy hall, amelyek a valóságban nem léteznek. Előfordulhat, hogy fél, szorong, izgatott, vagy megpróbál elmenekülni a képzelt veszély elől. Egyes esetekben ezzel szemben csendes, aluszékony és visszahúzódó viselkedés is megfigyelhető. Fontos: A delírium rendszerint valamilyen akut betegség, fertőzés, mérgezés, kiszáradás, gyógyszerhatás vagy alkoholmegvonás következtében alakul ki. Gyors felismerése és kezelése kiemelten fontos, mert az alapbetegség ellátásával a tudatzavar többnyire rendeződik.
Remegő izgatottság, Delíriumtremence: A tudat minőségi zavara, amely leggyakrabban hosszan tartó, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás hirtelen abbahagyását követően alakul ki. Súlyos, életveszélyes állapot, amelyet zavartság, tájékozódási zavar, remegés, hallucinációk és fokozott izgatottság jellemez. Jellemző viselkedés,a delirium tremensben szenvedő ellátott nyugtalan, izgatott és gyakran erősen szorong. Nem tud megfelelően tájékozódni időben és térben, figyelme szétszórt. Gyakoriak a látási hallucinációk – például rovarokat, állatokat vagy idegen személyeket lát –, amelyeket valóságnak hisz. Beszéde zavart, viselkedése kiszámíthatatlan, előfordulhat, hogy menekülni próbál vagy védekezik a képzelt veszélyek ellen. Kezei erősen remegnek, bőre verejtékes, pulzusa szapora, vérnyomása emelkedett lehet. Fontos: A delirium tremens sürgősségi állapot, amely azonnali orvosi ellátást és folyamatos megfigyelést igényel, mert kezelés nélkül súlyos szövődményekhez, akár halálhoz is vezethet.
Haláltusa, Agónia: A haldoklás végső szakasza, amely közvetlenül megelőzi a halál bekövetkeztét. Ebben az időszakban a szervezet életfontosságú működései fokozatosan leállnak, a keringés és a légzés egyre elégtelenebbé válik. A tudatállapot változó lehet: az ellátott lehet éber, zavart, aluszékony vagy eszméletlen is. Jellemzőaz agóniában lévő ellátott általában nagyon elesett, gyenge és kimerült. Reakciói lassúak vagy hiányoznak, beszéde nehezen érthető, később már nem képes kommunikálni. Légzése szabálytalanná válik, időnként hosszabb légzésszünetek is jelentkezhetnek. Bőre sápadt, hűvös tapintatú lehet, a végtagok elkékülhetnek. A pulzus gyenge, vérnyomása csökken, a beteg fokozatosan elveszíti kapcsolatát a környezetével. Az állapot előrehaladtával teljes mozdulatlanság és eszméletlenség alakulhat ki. Fontos: Az agónia nem önálló betegség, hanem a halál természetes folyamatának utolsó szakasza. Ebben az időszakban az ápolás elsődleges célja az ellátott kényelmének biztosítása, a fájdalom és a szenvedés enyhítése, valamint a méltóság megőrzése. A haldoklónak a hallása vész el utoljára.
Negatívizmus: Olyan kóros viselkedési tünet, amely során az ellátott indokolatlanul ellenáll a kéréseknek, utasításoknak vagy minden külső beavatkozásnak. Előfordulhat, hogy nem hajlandó együttműködni, vagy éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit kérnek tőle. A negativizmus nem tudatzavar, hanem a viselkedés és az akarati működés zavara. Jellemző viselkedés, a negativista ellátott nem vagy csak nehezen működik együtt az ápolóval és az orvossal. Megtagadhatja a gyógyszerek bevételét, az étkezést, a tisztálkodást vagy a vizsgálatokban való részvételt. Előfordulhat, hogy kérdésre nem válaszol, vagy az ellenkezőjét teszi annak, amire kérik. Például amikor arra kérik, hogy üljön fel az ágyban, inkább lefekszik, vagy amikor nyújtania kellene a karját vérnyomásméréshez, visszahúzza azt. Viselkedése makacsnak és ellenállónak tűnhet, de ennek hátterében gyakran pszichiátriai vagy neurológiai betegség áll. Fontos: A negativizmus előfordulhat például katatóniával járó pszichiátriai kórképekben, demenciában vagy egyéb idegrendszeri betegségekben. Az ellátás során türelemre, nyugodt kommunikációra és fokozott megfigyelésre van szükség.
