A palliatív, a szupportív és a tüneti terápia egymást kiegészítő ellátási formák. Közös céljuk a beteg komfortérzetének, életminőségének és biztonságának javítása. Míg a palliatív ellátás átfogó, holisztikus szemléletet alkalmaz, a szupportív terápia a kezelések támogatására és mellékhatásaik csökkentésére összpontosít, a tüneti terápia pedig elsősorban az aktuális panaszok enyhítését szolgálja.

Palliatív terápia az életminőség javítása és a szenvedés csökkentése gyógyíthatatlan vagy súlyos betegség esetén.

Szupportív terápia a beteg általános állapotának támogatása, valamint a kezelések mellékhatásainak megelőzése és enyhítése.

Tüneti terápia a betegség okozta tünetek enyhítése, függetlenül attól, hogy a kiváltó ok kezelhető-e.

Palliatív terápia

Palliatív kezelés, fájdalomcsillapítás, a hospice ellátás súlyos betegeknek, életük utolsó szakaszában segít, a beteg életminőségének javítása van szem előtt. A palliatív kezelés egyik legfontosabb célja a fájdalom és más kellemetlen tünetek hatékony enyhítése. A fájdalomcsillapítás egyénre szabott, rendszeres fájdalomfelmérésen alapul, és a fájdalom erősségéhez, jellegéhez, valamint a beteg állapotához igazodik. Enyhe fájdalom esetén nem opioid fájdalomcsillapítók, közepes vagy erős fájdalomnál gyenge, illetve erős opioidok alkalmazhatók, szükség esetén kiegészítő gyógyszerekkel (például antidepresszánsokkal vagy görcsoldókkal).

A palliatív ellátás célja nem a betegség gyógyítása, hanem a szenvedés enyhítése és a lehető legjobb életminőség biztosítása.

Palliatív kezelés szempontjai elsősorban a betegtől érkezik az információ a tüneteket illetően. Fontos ismerni a diagnózist és aztán a kezelést, mint bármely más betegségnél. Gyógyszerek megismerése, ezek lehetőleg hosszú hatású készítmények legyenek.  A palliatív terápia egy intenzív terápia, ami folyamatos megfigyelést, néha azonnali beavatkozást igényel.

A palliatív kezelés során nemcsak a fájdalomra kell figyelni, hanem minden olyan tünetre is, amely rontja a beteg közérzetét, például a nehézlégzésre, hányingerre, székrekedésre, szorongásra vagy alvászavarra. A kezelés fontos szempontja a beteg méltóságának megőrzése, a megfelelő kommunikáció, a beteg és családja bevonása a döntésekbe, valamint a testi, lelki, szociális és spirituális szükségletek figyelembevétele.

Szupportív terápia

A szupportív (támogató) terápia célja a beteg állapotának javítása, a kezelések mellékhatásainak megelőzése vagy enyhítése, valamint a szervezet támogatása. Gyakran alkalmazzák daganatos betegek kezelésében, de más betegségek esetén is fontos szerepet játszik.

A terápia elemei:

·  fájdalomcsillapítás,

·  hányinger- és hányáscsillapítás,

·  folyadék- és elektrolitpótlás,

·  táplálásterápia,

·  vérkészítmények alkalmazása szükség esetén,

·  fertőzések megelőzése és kezelése,

·  pszichológiai támogatás,

·  gyógytorna és rehabilitáció.

Bár didaktikai szempontból célszerű elkülöníteni a szupportív terápiát az aktív onkológiai kezelésektől, amelyek elsődleges célja a daganat növekedésének gátlása, valamint a palliatív ellátástól, amely a daganat okozta tünetek enyhítésére és a beteg életminőségének javítására irányul, a klinikai gyakorlatban e terápiás megközelítések között nem húzható éles határ. A beteg ellátása során ezek gyakran párhuzamosan, egymást kiegészítve valósulnak meg.

A szupportív terápia elősegíti az onkológiai kezelési terv megvalósítását, javítja a kezelés hatékonyságát, és növeli a beteg terápiás adherenciáját.

Tüneti, támogató terápia

A tüneti vagy támogató terápia olyan kezelési forma, amelynek célja a betegség vagy az alkalmazott kezelések következtében kialakuló tünetek enyhítése, a szövődmények megelőzése, valamint a beteg életminőségének javítása. A tüneti terápia nem a betegség kiváltó okát kezeli, hanem a beteg panaszainak csökkentésére és általános állapotának javítására irányul. Az onkológiai ellátásban a daganatellenes kezelésekkel párhuzamosan alkalmazzák, de más krónikus betegségek esetében is fontos szerepet tölt be.

A tüneti támogató terápia hozzájárul a beteg komfortérzetének javításához, csökkenti a kezelések mellékhatásait, elősegíti az onkológiai kezelések jobb tolerálhatóságát, javítja a beteg adherenciáját, és támogatja a lehető legjobb életminőség fenntartását a betegség teljes lefolyása során.

A tüneti támogató terápia főbb fajtái:

• Fájdalomcsillapító terápia: A fájdalom intenzitásához igazodó gyógyszeres vagy nem gyógyszeres kezelés, amelynek célja a beteg komfortérzetének javítása.
• Hányinger és hányáscsillapító kezelés: Elsősorban a kemoterápia, sugárkezelés vagy maga a daganatos betegség okozta hányinger és hányás megelőzésére, illetve enyhítésére szolgál.
• Táplálási támogatás: Magában foglalja a dietetikai tanácsadást, a speciális tápszerek alkalmazását, valamint szükség esetén az enterális vagy parenterális táplálást a megfelelő tápanyagbevitel biztosítása érdekében.
• Folyadék és elektrolitpótlás: A kiszáradás megelőzését, valamint a folyadék és ionháztartás egyensúlyának fenntartását szolgálja.
• Vérképző rendszer támogatása: Vérkészítmények, vaspótlás vagy vérképzést serkentő gyógyszerek alkalmazása vérszegénység, illetve egyéb vérképzési zavarok esetén.
• Fertőzések megelőzése és kezelése: A fertőzések korai felismerése, antibiotikumok alkalmazása, valamint szükség esetén izolációs és higiénés intézkedések.
• Légzést támogató kezelés: Oxigénterápia, légzőtorna és a nehézlégzés enyhítését célzó egyéb beavatkozások.
• Emésztőrendszeri tünetek kezelése: Székrekedés, hasmenés, nyálkahártya-gyulladás vagy egyéb emésztőrendszeri panaszok célzott kezelése.
• Pszichés támogatás: Pszichológiai tanácsadás, szorongás és depressziókezelés, valamint a beteg és családja érzelmi támogatása.
• Rehabilitáció és mozgásterápia: Gyógytorna, fizioterápia és egyéb rehabilitációs módszerek alkalmazása a fizikai állapot megőrzése vagy javítása érdekében.
• Szociális problémák feltárása: A daganatos betegek ellátása, különösen az időskorú páciensek esetében, a családi és szociális háttér hiányosságai miatt sokszor összetett feladat. Ennek következtében az onkológiai kezelés részeként gyakran indokolt a multidiszciplináris együttműködés, amelyben a szociális munkás és a mentálhigiénés munkatárs/pszichológus is aktívan részt vesz a beteg és hozzátartozói támogatásában.

Még egy fontos megkülönböztetés, a mai szakmai szemlélet szerint a palliatív ellátás nem csak az élet végén alkalmazható. Már a súlyos betegség korai szakaszában is megkezdhető a gyógyító kezelések mellett, mert bizonyítottan javíthatja az életminőséget, csökkentheti a tüneteket, és segítheti a beteget és családját a betegség során. Ezért a palliatív, a szupportív és a tüneti terápiák sok esetben párhuzamosan is jelen vannak ugyanannál a betegnél.