Mi segíthet felismerni a gondozási szükségletet?
Mit érdemes megfigyelnünk, egy gondozás kapcsán?
3/4.
KOMMUNIKÁCIÓ, KÉPES-E MEGFOGALMAZNI, ELMONDANI A PANASZÁT, MEGÉRTI-E, AMIT MONDANAK NEKI
A kommunikáció képességének megfigyelése a gondozott személy állapotfelmérésének fontos része. A kommunikáció segítségével tudja az ember kifejezni szükségleteit, érzéseit, fájdalmát, panaszait, kívánságait, illetve kapcsolatot teremteni a környezetével.
Azt vizsgáljuk, hogy a gondozott személy képes-e megfogalmazni és elmondani panaszait, szükségleteit, illetve megérti-e a hozzá intézett kérdéseket, kéréseket és tájékoztatást.
A megfigyelés során fontos lehet figyelni arra, hogy:
A kommunikáció megfigyelése azért különösen fontos, mert a gondozott személy sok esetben a kommunikáció segítségével tudja jelezni, mire van szüksége. Ha például nem tudja elmondani, hogy fáj valamije, rosszul érzi magát, szomjas, fél vagy segítségre van szüksége, a gondozónak nehezebb felismernie és megfelelően kielégítenie ezeket a szükségleteket.
A kommunikáció megítélésénél azonban fontos figyelembe venni, hogy a beszédképesség és a megértés képessége nem feltétlenül azonos. Valaki nehezen vagy egyáltalán nem tud beszélni, miközben a hozzá intézett beszédet jól megérti. Más esetben előfordulhat, hogy valaki beszél, de nehezen érti meg a kérdéseket vagy az elhangzott információkat.
Ezért a gondozónak nemcsak azt kell figyelnie, hogy mit és hogyan mond a gondozott, hanem azt is, hogy megérti-e, amit neki mondanak.
Ha a beszéd nehezített, más kommunikációs lehetőségeket is alkalmazhatunk. Ilyen lehet például a szemkontaktus, a kézjelzés, a fejmozdulat, képek vagy egyszerű kommunikációs táblák használata. Fontos, hogy a gondozott személynek legyen lehetősége a számára legkönnyebben használható módon kifejezni magát.
A gondozó kommunikációja is meghatározó. Érdemes rövid, egyszerű és egyértelmű mondatokat használni, elegendő időt hagyni a válaszra, és nem befejezni automatikusan a másik ember mondatait.
Különösen fontos az empátia, a türelem és az elfogadó hozzáállás. A kommunikációs nehézség önmagában nem jelenti azt, hogy az embernek nincs véleménye, érzése vagy döntési képessége.
A kommunikáció tehát nem csupán információcsere. A kapcsolatteremtés, az önállóság, a biztonság és az emberi méltóság egyik fontos eszköze.
A jó gondozó nemcsak azt figyeli, hogy mit mond a gondozott, hanem azt is, amit a szavak mögött próbál elmondani.
Mert minden embernek szüksége van arra, hogy meghallják, megértsék, és lehetősége legyen elmondani: „Így érzem magam, erre van szükségem.”
TERÁPIAKÖVETÉS, RÁBÍZHATÓ-E AZ ELŐÍRT GYÓGYSZEREK ADAGOLÁSA, SZEDÉSE
Azt vizsgáljuk, hogy a gondozott személy képes-e önállóan és biztonságosan követni az orvos által előírt gyógyszeres terápiát, vagy szüksége van-e segítségre, emlékeztetésre, illetve ellenőrzésre.
A megfigyelés során fontos lehet figyelni arra, hogy:
A terápiakövetés megfigyelése azért fontos, mert a gyógyszerek nem megfelelő alkalmazása veszélyeztetheti a gondozott személy biztonságát és ronthatja az állapotát. Különösen nagy figyelmet igényelhet a többféle gyógyszert szedő, idős, memória- vagy tájékozódási nehézséggel élő, illetve fizikailag korlátozott személy gyógyszerelésének támogatása.
Fontos megkülönböztetni azt is, hogy valaki nem akarja, vagy nem képes megfelelően követni a terápiát. Előfordulhat, hogy a gondozott személy elfelejti a gyógyszert, nem érti az adagolást, nem tudja kinyitni a gyógyszeres dobozt, látási vagy kézügyességi nehézség miatt nem tudja megfelelően kezelni a gyógyszereit, vagy egyszerűen túl sokféle gyógyszer és időpont között kell eligazodnia.
A megfigyelés során ezért nemcsak a gyógyszerszedés megtörténtét, hanem az önálló és biztonságos gyógyszerkezelés képességét is fel kell mérni.
A gondozás során lényeges, hogy a gyógyszereléshez nyújtott segítség mindig az előírásoknak és a gondozott tényleges szükségleteinek megfelelően történjen. A gondozó nem változtathatja meg önállóan az orvos által előírt gyógyszerek adagját vagy időzítését, és gyógyszerváltoztatással kapcsolatban az illetékes egészségügyi szakember utasítását kell követni.
A terápiakövetés megfigyelése tehát nem pusztán azt jelenti, hogy „bevette-e a gyógyszert”. Azt is meg kell vizsgálni, hogy megérti-e a gyógyszerelés rendjét, képes-e azt biztonságosan követni, és felismeri-e, ha segítségre van szüksége.
A cél az, hogy a gondozott személy a lehető legtovább megőrizhesse önállóságát a terápiakövetésben, ugyanakkor a gyógyszerelés biztonsága minden esetben elsődleges legyen.
HELYZETVÁLTOZTATÁS
A helyzetváltoztatás magában foglalja többek között a fekvő helyzetből ülő helyzetbe, az ülésből állásba, illetve az állásból ülésbe vagy fekvő helyzetbe történő átmenetet, valamint az ágyban és a környezetben történő helyzetváltoztatást.
Azt vizsgáljuk, hogy a gondozott személy képes-e önállóan megváltoztatni a testhelyzetét, vagy ehhez milyen mértékű segítségre, felügyeletre vagy segédeszközre van szüksége.
A megfigyelés során fontos lehet figyelni arra, hogy:
A rendszeres helyzetváltoztatásnak a tartósan fekvő vagy mozgásában korlátozott személyek esetében különösen nagy jelentősége van. A megfelelő testhelyzetek kialakítása és a rendszeres mozgatás hozzájárulhat a nyomási sérülések, az ízületi merevség és bizonyos mozgásszervi szövődmények megelőzéséhez, valamint a komfortérzet fenntartásához. Javasolt a 2 óránkénti mobilizálás.
A gondozó feladata nem feltétlenül az, hogy minden mozdulatot teljes egészében elvégezzen a gondozott helyett. Ha a gondozott valamelyik mozdulatrészre képes, lehetőséget kell adni számára az aktív részvételre.
Különösen fontos a biztonság. A helyzetváltoztatás során elesés, megcsúszás vagy sérülés következhet be, ezért a gondozónak fel kell mérnie a környezetet (bútorok,szőnyegek), a gondozott aktuális állapotát és azt, hogy szükség van-e segédeszközre vagy más személy segítségére.
A helyzetváltoztatás megfigyelése tehát nem csupán a mozgás felmérését jelenti. Fontos információt ad a gondozott személy önállóságáról, fizikai állapotáról, biztonságáról és gondozási szükségletéről.
A cél nem az, hogy minden mozdulatot elvégezzünk a gondozott helyett, hanem hogy biztonságosan segítsük abban, amit még saját maga is képes megtenni.
HELYVÁLTOZTATÁS
Megmutatja, hogy az ellátott mennyire képes önállóan közlekedni egyik helyről a másikra, illetve milyen segítségre van szüksége a biztonságos mozgáshoz.
A helyváltoztatás nem csupán a járást jelenti. Ide tartozik például az ágyból való felkelés, a szobán belüli közlekedés, a mosdó vagy WC megközelítése, a székhez vagy másik helyre történő átülés, valamint a segédeszközök használata is.
Mit érdemes megfigyelni?
Az értékelő adatlap segítségével fontos rögzíteni, hogy az ellátott:
Miért fontos ez a gondozásban?
A helyváltoztatás képessége szorosan összefügg az önállósággal, a biztonsággal és az életminőséggel. Ha valaki képes önállóan eljutni a mosdóba, az étkezőasztalhoz vagy akár csak a szobán belül egyik helyről a másikra, az az önállóságának fontos része.
A mozgásképesség ugyanakkor a mindennapi tevékenységek elvégzését is befolyásolja. Aki nehezebben közlekedik, annak több segítségre lehet szüksége az öltözködésben, tisztálkodásban, WC-használatban vagy az étkezéshez való eljutásban is.
A helyváltoztatás megfigyelése a balesetmegelőzés szempontjából is kiemelt jelentőségű. A bizonytalan járás, az egyensúlyvesztés, a szédülés vagy a gyengeség növelheti az elesés kockázatát.
A változásokat is fontos követni
Ha valaki korábban önállóan közlekedett, később azonban már segítséget igényel, vagy jelentősen csökken a megtett távolság, az fontos jelzés lehet. Ugyanígy figyelmet érdemel, ha egy korábban használt segédeszköz már nem biztosít megfelelő stabilitást.
A gondozás célja nem az, hogy mindent elvégezzünk az ellátott helyett, hanem hogy annyiban segítsünk, amennyire valóban szüksége van.
Ha valaki még képes néhány lépést önállóan megtenni, érdemes ezt a képességet támogatni és megőrizni. Az önállóan végzett mozgás nemcsak a fizikai állapot szempontjából fontos, hanem az önbizalom, az önrendelkezés és az emberi méltóság szempontjából is.
Helyváltoztatásnál fontos tények lehetnek:
Mire képes az ellátott önállóan?
Miben szükséges segítség?
Milyen segítség biztosítja számára a legnagyobb biztonságot?
Történt-e változás a korábbi állapotához képest?
Azt mutatja meg, hogy az ellátott mennyire tud részt venni saját mindennapi életében, és hogyan lehet úgy segíteni őt, hogy közben a lehető legtöbb önállósága és méltósága megmaradjon.
fotók: internet
