Mi segíthet felismerni a gondozási szükségletet?

Mit érdemes megfigyelnünk, egy gondozás kapcsán?

1/4. rész

Térbeli-időbeni tájékozódás:

Például: Tudja, hogy otthon van, melyik szobában tartózkodik, illetve hol található a fürdőszoba vagy a konyha.

Például: Tudja, hogy hétfő van, reggel van, és aznap orvoshoz kell mennie.

Miért fontos a gondozásban?

A térbeli-időbeni tájékozódás vizsgálata segíthet annak megítélésében, hogy a gondozott személy mennyire képes önállóan eligazodni a környezetében és a mindennapi helyzetekben.

Időskorban, demencia, akut zavartság, súlyosbetegség vagy bizonyos gyógyszerek hatására a tájékozódási képesség romolhat. Ilyenkor különösen fontos a nyugodt, biztonságos és kiszámítható környezet, valamint a türelmes segítségnyújtás.

Helyzetnek megfelelő viselkedés:

Például: a gondozásban, a helyzetnek megfelelő viselkedés, ha a gondozott személy megérti, hogy vizsgálat vagy fürdetés során együttműködésre van szükség, illetve képes a gondozó kéréseit a helyzethez igazodva követni.

Ha valaki nem a helyzetnek megfelelően viselkedik, például indokolatlanul agresszív, feltűnően gátlástalan, zavart, vagy egy adott helyzetben nem érti a társas szabályokat, az a gondozás során fontos megfigyelési szempont lehet.

A helyzetnek megfelelő viselkedés azt jelenti, hogy az ember az adott szituációnak, környezetnek és társas helyzetnek megfelelően képes értelmezni a helyzetet, és ahhoz illeszkedően viselkedni.

Étkezés:

Azt vizsgáljuk, hogy a gondozott személy képes-e önállóan étkezni, és ha nem, milyen mértékű segítségre van szüksége. Az étkezési szokások és képességek sok információt adhatnak az egészségi állapotról, az önellátás mértékéről és az esetleges gondozási szükségletről.

A megfigyelés során többek között fontos lehet figyelni:

• képes-e önállóan használni az evőeszközöket,
• meg tudja-e fogni és a szájához tudja-e emelni az ételt vagy az italt,
• képes-e megfelelő mennyiségű ételt és folyadékot elfogyasztani,
• szüksége van-e az étel előkészítésére, feldarabolására vagy pépesítésére,
• felismeri-e az ételt és az evőeszközöket,
• képes-e megfelelően rágni és nyelni,
• jelentkezik-e köhögés, félrenyelés vagy egyéb nehézség étkezés közben,
• mennyi idő alatt fogyasztja el az ételt,
• változott-e az étvágya vagy az étkezési szokása.

Az étkezés megfigyelése azért is fontos, mert az étvágytalanság, a csökkent táplálék- vagy folyadékbevitel, a rágási vagy nyelési nehézség, illetve az étkezéshez szükséges segítség növekedése az állapot változására is felhívhatja a figyelmet.

A gondozó számára az is lényeges információ, hogy miben önálló még a gondozott, és miben szükséges segítséget nyújtani. Nem cél minden feladatot automatikusan átvenni tőle, hanem annyi támogatást biztosítani, amennyire valóban szüksége van.

Az étkezés tehát nem csupán a táplálékbevitelről szól. Kapcsolódik az önellátáshoz, a fizikai állapothoz, a biztonsághoz, az önállósághoz és az életminőséghez is.

Öltözködés:

Azt vizsgáljuk, hogy a gondozott személy képes-e önállóan kiválasztani, fel- és levenni, valamint megfelelően elrendezni a ruházatát, vagy ehhez részleges, illetve teljes segítségre szorul. Megmutatja, hogy milyen mértékben képes önállóan ellátni saját szükségleteit, illetve milyen segítségre van szüksége a mindennapi élet során.

A megfigyelés során fontos figyelni például arra, hogy:

• önállóan ki tudja-e választani az időjárásnak és az alkalomnak megfelelő ruházatot,
• képes-e a ruhadarabokat felismerni és megfelelő sorrendben használni,
• fel tudja-e venni és le tudja-e venni a ruháit,
• képes-e használni a gombokat, cipzárt, patentot vagy cipőfűzőt,
• szüksége van-e segítségre a ruhadarabok előkészítésében,
• képes-e önállóan felöltözni ülő vagy álló helyzetben,
• mennyire tudja mozgatni a karját, kezét, lábát az öltözködés során,
• szüksége van-e részleges vagy teljes segítségre.

Az öltözködés megfigyelése nemcsak az önellátási képességről ad információt, hanem a mozgás, az egyensúly, a finommotorika, a figyelem és a gondolkodási képességek állapotára is utalhat.

A gondozás során azonban fontos, hogy ne vegyük át automatikusan az öltözködés teljes folyamatát. Ha a gondozott személy valamelyik lépést még önállóan képes elvégezni, adjunk számára lehetőséget arra, hogy ezt megtegye. A segítség mértékét mindig az aktuális képességekhez kell igazítani.

Az öltözködés ezért nem csupán egy mindennapi tevékenység, hanem az önállóság és az önbecsülés fontos része is.

A cél nem az, hogy mindent elvégezzünk helyette, hanem hogy a lehető legtöbb önállóságot megőrizzük számára, miközben biztonságos és megfelelő segítséget biztosítunk.

fotók: internet