Az egészségkultúra az egészséggel kapcsolatos ismeretek, értékek és szokások összessége, vagyis az egészséges életmódhoz szükséges műveltség.

Egészségi szükségleteink, az emberi élet fenntartásához és fejlődéséhez szükséges alapvető feltételek:

• légzés,
• megfelelő hőmérséklet,
• táplálkozás és folyadékbevitel,
• pihenés és mozgás,
• tisztálkodás,
• szaporodás.

Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, nem csupán a betegség hiánya.
Dinamikus állapot, amely folyamatosan változik, miközben a szervezet igyekszik fenntartani az egyensúlyt.

Holisztikus egészségszemlélet, az embert testi, lelki és szellemi egységként kezeli. Figyelembe veszi az egyén egészét és egyedi szükségleteit.
Betegség esetén nemcsak a betegséget, hanem magát a beteget is gondozni kell.

Egészségi állapot, azokat a külső és belső körülményeket jelenti, amelyek az ember életét és egészségét hosszabb-rövidebb ideig meghatározzák.

Külső tényezők, vagyis exogén tényezők:

• természeti környezet,
• társadalmi környezet,
• család,
• lakás- és munkakörülmények,
• egészségügyi ellátás,
• életmód és életkörülmények,
• jövedelem, lakóhely.

Belső tényezők, vagyis endogén tényezők:

• genetikai adottságok,
• alkat, psziché,
• immunrendszer, védekezőképesség.

Az egészségi állapotot befolyásoló fő tényezők:

• Biológiai adottságok: 27%
• Környezeti hatások: 19%
• Életmód: 43%
• Egészségügyi ellátás: 11%.

A legnagyobb szerepe tehát az életmódnak van!

Az egészséget befolyásoló életmódbeli tényezők:

• dohányzás,
• alkoholfogyasztás,
• droghasználat és helytelen gyógyszerhasználat,
• mozgásszegény életmód,
• egészségtelen táplálkozás,
• túlzott stressz,
• közlekedési kockázatok.

Leggyakoribb betegségek:

• keringési rendszer betegségei,
• daganatos megbetegedések,
• emésztőrendszeri betegségek,
• légzőrendszeri betegségek .

Rizikófaktorok, abetegségek kialakulásának valószínűségét növelő tényezőket kockázati tényezőknek vagy rizikófaktoroknak nevezzük.

Ilyenek például:

• egészségtelen táplálkozás,
• mozgáshiány,
• dohányzás,
• alkohol- és drogfogyasztás,
• tartós stressz,
• káros környezeti hatások.

A rizikófaktorok hatása gyakran összeadódik, illetve erősítheti egymást.

A betegség hatásának az egyénre vetítéséről akkor beszélünk, ha a betegség nemcsak a testet, hanem az ember érzelmi, lelki, szociális és értelmi működését is befolyásolhatja.

A betegséggel kapcsolatos viselkedést betegségmagatartásnak nevezzük. Ide tartozik például, hogyan figyeljük a tüneteinket, hogyan értelmezzük azokat, és mikor kérünk segítséget.

Gyakoribb reakciók súlyos betegség esetén lehetnek:

Szorongás:
Félelem, aggodalom és bizonytalanság a betegséggel és a jövővel kapcsolatban.

Összeomlás:
Erős lelki reakció, amely súlyos diagnózis közlésekor jelentkezhet.

Tagadás:
A betegség tényének elutasítása. Rövid távon segíthet az alkalmazkodásban.

Düh:
Irányulhat a betegség, a környezet vagy az egészségügyi személyzet felé.

Visszahúzódás:
A beteg elzárkózik másoktól, kevesebb kapcsolatot keres, nehezebben működik együtt.

A betegség hatása a családban, akkor beszélünk, ha a betegség esetén a beteg és a család szerepei is megváltozhatnak. Hosszabb vagy súlyosabb betegség esetén az új helyzethez való alkalmazkodás minden családtag számára szükséges lehet. Érdemes lehet külső segítséget igénybe venni.