Az újkorban különféle kezdeményezések indultak az ápolás minőségének javítására, ezért néhány kórház szigorú követelményeket állított fel az ápolókkal szemben, amely egyfajta fizikai és mentális alkalmassági vizsgálatot jelentett. Ezzel együtt elindult az ápolás terén a hierarchikus tagozódás, megjelentek az első segédápolók is. Bécsben megjelent az első ápolási tankönyv is. Az ápolást, gondozást nagy részben az idősebbek végezték, és fő céljuk az alapszükségletek kielégítése volt. Az ápolás nem volt elfogadott szakma, csak akkor, ha azt valaki egy vallási felekezet tagjaként végezte.
Néhány nevesebb személy, akiknek kiemelkedő szerepük volt az újkorban az ápolás terén:
Elsőként Theodor Fliednert kell megemlíteni, aki egy protestáns lelkész volt. Saját birtokán kórházat hozott létre, amely idővel már 200 ággyal működött, és felélesztette, megújította a Diakonisszák Templomi Rendjét is. A XIX. század az ápolás terén is reformokat hozott.
Ebben az időben élt, és tevékenykedett Florence Nightingale (1820-1910) is, aki a korszerű ápolás, az ápolásoktatás és az ápoláskutatás terén igen jelentős lépéseket tett meg. 25 évesen határozta el magát, hogy ápoló lesz, amivel óriási felháborodást keltett gazdag, arisztokrata családjában. Nagy utazó volt, sok helyen megfordult, így Theodor Fliedner diakonisszaképzőjében is, ahol szoros barátságot kötött a Fliedner házaspárral. 1853-tól aktívan részt vett a krími háború sérült katonáinak ellátásában, és kevesebb mint 2 hónap alatt oly mértékben átszervezte a betegellátás rendszerét, hogy a 40%-os halálozás 2%-ra csökkent a katonák körében. 1860-tól a Szent Tamás (St. Thomas) Kórházban tevékenykedett, ahol elindította az első, tanterv alapján végzett ápolóképzést is. Szervezett 2-3 hónapos tanfolyamokat is azok számára, akik nem akartak teljes mértékben elmerülni az ápolásban, de valahol mégis érdeklődtek e szakma, hivatás iránt.
Florence Nightingale kortársa volt hazánk kiemelkedő ápolója, Kossuth Zsuzsanna, akit bátyja, Kossuth Lajos nevezett ki 1849. április 16-án országos főápolónővé, és egyben az Országos Betegápoló Intézet vezetőjévé is. Az ő nevéhez fűződnek az Országos Nőegyleten belül létrejövő Betegápolónői egyleteket is, amelyeknek tagjai aktívan részt vettek a kórházak munkájában. Munkássága eredményeképpen mintegy 70 teljesen felszerelt, élelemmel és dolgozókkal ellátott tábori kórház alakult Magyarországon.
fotók: internet
