A reziliencia, vagyis lelki ellenálló képesség, az ember azon képessége, hogy a nehézségek, veszteségek és megpróbáltatások ellenére képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, megtalálni belső erőforrásait, és szükség esetén segítséget kérve továbbhaladni.

A reziliencia (lelki ellenálló képesség, rugalmas alkalmazkodás) fontosabb kutatóinak szemléletét, mindegyiküknél egy-egy mondatban szemléltetjük.

A reziliencia különböző megközelítései

1. Emmy Werner és Bruce W. Smith (1982). A reziliencia olyan alkalmazkodási képesség, amely segíthet mérsékelni a kedvezőtlen életkörülmények hatását, és támogatja a nehézségek ellenére történő egészséges fejlődést.

2. Ann Masten (1990). A reziliencia a kihívást jelentő, kockázatos vagy fenyegető körülmények ellenére megvalósuló sikeres alkalmazkodásban mutatkozik meg.

3. Norman Garmezy (1993). Garmezy a rezilienciát a súlyos stressz, a trauma vagy más megpróbáltatások ellenére fennmaradó, illetve helyreálló adaptív működés szempontjából vizsgálta.

4. Ann Masten (2001). Masten az „ordinary magic”, vagyis a „mindennapi csoda” fogalmával arra hívta fel a figyelmet, hogy a reziliencia gyakran a hétköznapi alkalmazkodási rendszerek, például a támogató kapcsolatok és a problémamegoldás, megfelelő működéséből születik.

5. Michael Rutter (1987, 2006). Rutter a rezilienciát nem változatlan személyiségjegyként, hanem a kockázati körülmények, az egyéni erőforrások és a védő tényezők kölcsönhatásában kialakuló, dinamikus folyamatként értelmezte.

Masten és Wright négy rezilienciamintája

1. Ellenállás (resistance)

Az ember a jelentős nehézségek ellenére is képes megőrizni alkalmazkodóképességét, és folytatni a mindennapi életét.

2. Kilábalás (recovery)

A súlyos megpróbáltatás átmenetileg megingatja az ember működését, de idővel fokozatosan visszanyeri korábbi alkalmazkodóképességét.

3. Normalizáció (normalization)

Ha valaki tartósan kedvezőtlen környezetből biztonságosabb, támogatóbb körülmények közé kerül, működése és fejlődése kedvezőbb irányba változhat.

4. Átalakulás (transformation)

A súlyos megpróbáltatás után az ember idővel olyan új felismerésekre, megküzdési módokra vagy személyes erőforrásokra tehet szert, amelyek kedvezően alakítják további életét.

A reziliencia nem azt jelenti, hogy valaki nem szenved, nem fél, vagy mindig erős marad. Inkább azt fejezi ki, hogy az ember a nehézségek közepette is képes lehet alkalmazkodni, új erőforrásokat találni, és támogatással továbbhaladni.

Ez különösen fontos az otthongondozásban is, a családtag lelki rugalmasságát nemcsak a saját belső ereje, hanem a családi kapcsolatok, a szakmai segítség és a támogató közösség is erősítheti.