Mi segíthet felismerni a gondozási szükségletet?
Mit érdemes megfigyelnünk, egy gondozás kapcsán?
4/4.
ÉLETVEZETÉSI KÉPESSÉG, FELÜGYELET IGÉNYE
Megmutatja, hogy az ellátott mennyire képes saját mindennapi életét önállóan megszervezni, döntéseket hozni, a helyzetekhez alkalmazkodni, illetve felismerni, hogy mikor van szüksége segítségre.
Azt mutatja meg, hogy mennyire képes a saját életében aktív szerepet vállalni, és mely területeken szükséges számára segítség, irányítás vagy folyamatosabb felügyelet.
Mit érdemes megfigyelni?
Az értékelő adatlap segítségével érdemes megfigyelni, hogy az ellátott:
Mit jelent a felügyelet igénye?
A felügyelet szükségessége nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ellátott fizikailag képtelen egy adott tevékenység elvégzésére.
Előfordulhat, hogy valaki képes felállni, járni, felöltözni vagy étkezni, de egyedül nem mindig biztonságos számára ezeknek a tevékenységeknek az elvégzése. Például nem ismeri fel a veszélyt, elfelejti, mit kell tennie, bizonytalan egy helyzetben, vagy nem tud megfelelően reagálni egy váratlan eseményre.
Ezért fontos különbséget tenni a fizikai segítség, a szóbeli irányítás, a felügyelet és a teljes átvállalás között.
Miért fontos az önállóság megőrzése?
A gondozás egyik fontos célja, hogy az ellátott a még meglévő képességeit minél tovább használni tudja.
Ha egy feladatot valaki még képes elvégezni, nem feltétlenül szükséges helyette megtenni. Lehet, hogy elegendő emlékeztetni, megmutatni, bátorítani vagy a háttérből figyelni. Ez különösen fontos az önbecsülés és az emberi méltóság szempontjából. Az önálló döntések és a saját életbe való beleszólás lehetősége akkor is érték marad, amikor az ember egyre több segítségre szorul.
A felügyelet szükségességének felismerése segíthet az olyan helyzetek megelőzésében, amelyek veszélyt jelenthetnek az ellátottra.
Ilyen lehet például, ha az ellátott:
A megfelelően meghatározott felügyelet ilyenkor nem az önállóság korlátozását jelenti, hanem a biztonság megteremtésének egyik eszköze.
Ha valaki korábban önállóan szervezte a napját, később azonban már rendszeres emlékeztetésre vagy irányításra van szüksége, ezt érdemes dokumentálni. Ugyanígy fontos észrevenni azt is, ha valaki a korábbihoz képest önállóbbá válik.
Az életvezetési képesség és a felügyelet igényének rögzítése segít abban, hogy a gondozó ne csak azt lássa, hogy miben kell segíteni, hanem azt is, hogy miben képes még önállóan részt venni az ellátott.
Meghatározható például, hogy:
önállóan képes ellátni magát → emlékeztetést igényel → időszakos felügyelet szükséges → rendszeres irányításra van szüksége → folyamatos felügyeletet igényel → a tevékenységet másnak kell átvállalnia.
Ez a fokozatosság fontos a személyre szabott gondozás kialakításában.
Az életvezetési képesség felmérése arra emlékeztet bennünket, hogy a gondozás nem az ellátott életének átvétele.
A jó gondozás inkább abban segít, hogy az ember a megváltozott körülmények között is megtarthassa mindazt, amire még képe,s dönthessen, választhasson, kezdeményezhessen, segítséget kérhessen, és amennyire lehet, továbbra is részese maradhasson a saját életének.
Az életvezetési képesség és a felügyelet igényének megfigyelése végső soron azt segít meghatározni, mennyi segítségre van szüksége az ellátottnak ahhoz, hogy biztonságban legyen, miközben a lehető legtöbb önállósága, döntési lehetősége és méltósága megmaradjon.
LÁTÁS
A megfelelő látás nemcsak a környezet érzékelését teszi lehetővé, hanem jelentősen befolyásolja az önállóságot, a biztonságos közlekedést, a kommunikációt és a mindennapi tevékenységek elvégzését is.
A látásromlás sok esetben fokozatosan alakul ki, és előfordulhat, hogy az ellátott nem panaszkodik rá, vagy már annyira hozzászokott a megváltozott látásához, hogy számára az vált természetessé. Ezért a gondozó megfigyelése különösen fontos.
Mit érdemes megfigyelni?
Érdemes megfigyelni, hogy az ellátott:
Fontos megfigyelni azt is, hogy a látásprobléma milyen mértékben befolyásolja a mindennapi életet.
Miért fontos a látás az önállóság szempontjából?
A látásromlás számos olyan tevékenységet nehezíthet, amelyet az ellátott korábban önállóan végzett.
Nehezebbé válhat például:
Ezért előfordulhat, hogy az ellátott nem azért igényel segítséget egy tevékenységhez, mert fizikailag képtelen azt elvégezni, hanem azért, mert nem látja megfelelően, hogy mit kell tennie vagy hol találja meg a szükséges eszközt. Ez fontos különbség a gondozásban.
A látás és a biztonság kapcsolata
A látás megfigyelése kiemelt jelentőségű a balesetek megelőzésében. A rosszul érzékelhető akadályok, a küszöbök, lépcsők, nedves padló vagy a környezetben elhelyezett tárgyak növelhetik az elesés kockázatát. Különösen bizonytalan lehet a közlekedés rossz fényviszonyok között vagy éjszaka.
A gondozó ezért figyelhet arra is, hogy:
A környezet megfelelő kialakítása sok esetben önmagában is segítheti az önállóság megőrzését.
A látás és a kommunikáció
A látás a kapcsolatteremtésben is fontos szerepet tölt be. Az arc, a tekintet, a kézmozdulatok és a környezet jelzéseinek észlelése mind segíti a kommunikációt. Jelentősebb látásromlás esetén a gondozónak érdemes szóban is jeleznie, amikor belép a helyiségbe, megneveznie magát, és elmondania, mit készül tenni.
A gondozás során a megfelelő kommunikáció hozzájárul ahhoz, hogy az ellátott biztonságban és tiszteletben érezze magát.
A változások megfigyelése
Érdemes figyelni, ha az ellátott:
A hirtelen kialakuló vagy jelentős látásváltozást mindig komolyan kell venni, és megfelelő egészségügyi szakember felé jelezni szükséges.
Meghatározható például, hogy:
jól lát és önállóan tájékozódik → látása korlátozott, de kompenzálni tudja → bizonyos tevékenységekhez segítséget igényel → közlekedéshez vagy mindennapi tevékenységekhez rendszeres segítség szükséges → jelentős látáskárosodás miatt fokozott felügyeletre vagy segítségre szorul.
A gondozó feladata lehet a környezet biztonságosabbá tétele, a megfelelő megvilágítás biztosítása, a tárgyak kiszámítható elhelyezése, a verbális segítség vagy szükség esetén a fizikai támogatás.
A látás megfigyelése tehát nem csupán egy érzékszerv vizsgálatát jelenti. Azt segít megérteni, hogy az ellátott hogyan érzékeli a körülötte lévő világot, mennyire tud abban biztonságosan eligazodni, és milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy a lehető legtovább megőrizhesse önállóságát és méltóságát.
HALLÁS
A megfelelő hallás nemcsak a kommunikációt segíti, hanem hatással van az önállóságra, a biztonságérzetre, a környezet érzékelésére és a társas kapcsolatok fenntartására is.
A hallásromlás gyakran fokozatosan alakul ki, és előfordulhat, hogy az ellátott maga sem érzékeli pontosan annak mértékét. A gondozó megfigyelése ezért fontos segítséget jelent annak felismerésében, hogy a hallás milyen mértékben befolyásolja a mindennapi életet.
Mit érdemes megfigyelni?
Érdemes megfigyelni, hogy az ellátott:
Fontos megfigyelni azt is, hogy a hallásromlás mennyire akadályozza az ellátottat a mindennapi tevékenységekben és a kapcsolatteremtésben.
A hallás és a kommunikáció kapcsolata
A hallás egyik legfontosabb szerepe a kommunikációban van. Ha az ellátott nem hallja megfelelően, amit mondanak neki, könnyen előfordulhat, hogy nem azért nem válaszol vagy nem hajt végre egy kérést, mert nem akarja, hanem egyszerűen nem hallotta vagy nem értette pontosan az információt. Ezért a gondozónak fontos meggyőződnie arról, hogy az ellátott valóban hallotta és megértette-e, amit mondtak neki.
Segíthet, ha a gondozó:
Fontos az is, hogy a hallásromlás miatt az ellátottat ne kezeljük úgy, mintha nem értené, amit mondunk neki. A hallás csökkenése nem jelenti automatikusan a megértés vagy a gondolkodási képesség csökkenését.
A hallás a környezetből érkező veszélyjelzések felismerésében is fontos szerepet játszik.
A jelentős hallásromlással élő személy esetleg nem hallja:
Ezért a gondozás során érdemes átgondolni, hogy milyen alternatív jelzések segíthetik az ellátott biztonságát. Ilyen lehet például a fényjelzés, a vizuális jelzés, váll érintés, vagy az előre megbeszélt kommunikációs mód.
A megfelelően kialakított környezet és kommunikáció csökkentheti a bizonytalanságot, és segítheti az ellátott önállóságának megőrzését.
A hallásromlás a társas kapcsolatokra is hatással lehet. Ha valaki nehezen követi a beszélgetéseket, könnyen előfordulhat, hogy visszahúzódik, kevesebbet kezdeményez, vagy inkább elkerüli a társas helyzeteket. Ezért fontos, hogy a gondozó ne csak a hallás fizikai oldalát figyelje, hanem azt is, hogyan hat a halláscsökkenés az ellátott kapcsolataira és közérzetére. A beszélgetés, a türelmes odafigyelés és a megfelelő kommunikációs környezet segíthet abban, hogy az ellátott továbbra is aktív résztvevője maradjon a családi és közösségi életnek.
A változások megfigyelése
Érdemes figyelni, ha az ellátott:
Meghatározható például, hogy:
jól hall és önállóan kommunikál → enyhe halláscsökkenés mellett megfelelően kommunikál → ismétlést vagy lassabb beszédet igényel → hallást segítő eszközt használ → kommunikációhoz rendszeres alkalmazkodás szükséges → jelentős halláskárosodás miatt alternatív kommunikációs támogatást igényel.
A cél nem pusztán annak megállapítása, hogy „hall-e” az ellátott, hanem annak felismerése, hogy milyen segítséggel tud a lehető legjobban kommunikálni és részt venni a saját életében.
A hallás megfigyelése ezért sokkal többet jelent egy érzékszerv állapotának felmérésénél. Azt is megmutatja, hogy az ellátott mennyire tud kapcsolatot teremteni a környezetével, megérteni a hozzá intézett szavakat, kifejezni a szükségleteit és részt venni a mindennapi életben. A jó gondozásban nem az a cél, hogy a hallásromlás miatt mindent átvegyünk az ellátottól, hanem hogy megtaláljuk azokat a módokat, amelyekkel továbbra is képes lehet a lehető legönállóbban kommunikálni.
Mert amikor valakit meghallgatunk, nemcsak a szavait halljuk meg. Azt is üzenjük, fontos vagy, számít, amit mondasz, és továbbra is kapcsolatban vagy velünk.
fotók: internet
