A súlyos betegségben élő és az időskorú emberek megfelelő gondozásának biztosításához elsőként fel kell mérnünk, hogy milyen mértékű és milyen jellegű segítségre van szükségük.

A gondozási szükséglet alapját elsősorban az önellátási képesség csökkenése vagy hiánya jelenti. Ennek mértékét több tényező együttesen határozza meg, így az érintett személy egészségi állapota, ápolási szükséglete, valamint az önkiszolgálási és önellátási képessége.

A gondozás során fontos meghatározni a megoldandó feladatok sorrendjét. Ebben a gondozott személy szükségleteinek hierarchiája adhat iránymutatást; először az alapvető és sürgető szükségletekre kell figyelmet fordítani, majd ezt követhetik az egyéb szükségletek.

A megfelelő mértékű és formájú gondozás megtervezéséhez azonban nem elegendő csupán a hiányosságokat és a problémákat feltárni. Fontos megismernünk a gondozott személy meglévő szükségleteit és erőforrásait is.

Erőforrásnak tekintünk minden olyan anyagi javakat, szolgáltatásokat, személyi lehetőségeket és támogatásokat, amelyek egy probléma megoldásában vagy egy szükséglet kielégítésében segítséget nyújthatnak.

Az erőforrások közé tartozhatnak a gondozott személy saját biológiai, pszichológiai és szociális erőforrásai, valamint a család, a hozzátartozók, a közösség és a különböző segítő szolgáltatások által biztosított lehetőségek is, Ecomap – környezeti térkép.

A gondozás célja ezért nem csupán az, hogy pótoljuk azt, amire a gondozott már nem képes, hanem az is, hogy felismerjük és lehetőség szerint megőrizzük, illetve aktivizáljuk mindazokat a képességeket és erőforrásokat, amelyekre még támaszkodhatunk.

Így válhat a gondozás valóban személyre szabottá. Nemcsak azt vesszük figyelembe, hogy miben szorul segítségre az ember, hanem azt is, hogy miben képes még önállóan részt venni, és milyen támogatások állnak rendelkezésére.

fotók: internet