A segítségnyújtás történjen közlekedési balesetnél, vagy otthoni rosszullétnél, elősször meg kell vizsgálnunk a beteget. A légzés vizsgálatával kezdjük, majd a keringés vizsgálata jön, és aztán a fizikai vizsgálat.

A légzés vizsgálata, földön fekvő betegnél a beteg válla magasságába térdelünk, a mellkasról a ruházatot eltávolítjuk, arccal odahajolunk a beteghez, úgy hogy a fülünk a beteg szája fölött legyen, arcunk a beteg mellkasát nézze. Ez az úgynevezett hármas érzékelés: nézni, hallgatni-érezni. A szemünkkel nézzük a mellkas-has süllyedését-emelkedését; a fülünkkel halljuk, az arcunkkal pedig érezzük a kiáramló levegőt! Maga a vizsgálat 10 másodperc legyen legalább.

A keringés vizsgálata a nyaki verőéren történik. Csecsemőknél a felkar vagy a comb artériáján vizsgáljuk a keringést!

A vizsgálat: 3-4 ujjunkat az ádámcsutkára helyezzük, majd oldalra csúsztatjuk egészen a fejbiccentő izom árokig, majd nyomást gyakorlunk a gerinc irányába. Egyszerre csak egy oldalon nézzük, körülbelül 10 másodpercig!

A nyaki verőér tapintása nem egyszerű, néha saját magunk ujjbegyének a pulzusát érezzük, ezért ha a betegnek normális légzése van, ha nyel, vagy mozog, el kell fogadnunk a keringés meglétét.

Fizikai vizsgálat, baleset esetén szükséges lehet, mozgatás előtt, ami tapintással történik. Óvatosan, felülről lefelé haladva tapintjuk a testet, oda nem illő kiemelkedést, dudorokat, besüllyedést, oldalirányú elmozdulásokat, fájdalmas területet keresünk. Előfordulhat, hogy nem tudjuk a ruházattól kitapintani az esetleges fájdalmas területet, ezért mindig az ép oldal felől kezdjük vetkőztetni a beteget, és a sérült oldalon fejezzük be. Öltöztetésnél a sorrend fordított!

Az eszméletlenség veszélyeinél, az izomzat tónustalan. Hanyatt fekvő betegnél a tónustalan hátraeső nyelv elzárhatja a légutakat.  De a beteg szájában bármilyen anyag fulladásos halált okozhat. Szükség van a légút biztosításra, tegyük szabaddá a légutakat.

Ha folyékony idegenanyagot észlelünk, bármilyen textíliával kitöröljük a szájat, a fej oldalra fordítása mellett. Fontos! … nyaki gerincsérülés gyanújával a fej rögzítése mellett az egész felsőtestet fordítani kell! Ha szilárd testet találunk, egyszerűen megfogva kivesszük azt! Fontos mindig a higgadt jelenlétünk!

A légút biztosítást lehet földön fekvő betegnél, ha a beteg feje mögött térdelünk, két kezünket ráhelyezzük a beteg jobb és bal arcára, úgy hogy a nyelvét valamely tiszta textíliával megfogjuk, kihúzzuk és így tartjuk. Ezzel a módszerrel tudjuk nyaki gerincsérültnél is a légutakat biztosítani, úgy hogy nem mozdítjuk meg a testet!

Többféle oldalfekvési helyzet van, de egyik sem olyan, amilyet minden beteg számára ajánlott használni.

Laikusok számára nem végezhető el oldalfektetés, ha:

• gerinctörés gyanúja van,
• súlyos mellkas sérülés, mellkas instabilitás gyanúja van,
• nyílt hasi sérülésnél, ahol a hasűri szervek a szabadba kerültek,
• combcsonttörés gyanúja van.

Miután meggyőződött a légzés és keringés voltáról, elkezdheti a stabiloldalfekvés kivitelezését. A stabil oldalfektetés szabályai az ERC (Európai Újraélesztési Tanács) szabályai alapján:

1. Térdeljen a beteg mellé. Ha a betegnek szemüvege van, vegye azt le. A magához közelebb eső kart derékszögben hajlítsa be a könyökénél, tenyerét felfelé fordítva a feje mellé helyezze, mintha "stop" táblát mutatna.
2. A távolabbi kart keresztezze a beteg mellkasánál, és a kezét (tenyérrel a föld felé) illessze az Ön felé eső arcához.

3. A távolabbi lábat hajlítsa be a térdénél úgy, hogy a talpa a földön legyen.
4. Az Ön felé eső térdét és a távolabbi, behajlított lábát húzza magafelé, ezzel a beteget az oldalára fordítja.
5. Ellenőrizze, hogy a beteg stabilan fekszik-e. Szükség esetén igazítsa meg a behajlított lábat a stabilitás érdekében. A tenyérrel lefele néző kézfej a fej alatt van. Győződjön meg arról, hogy a fej hátra van hajtva, és a légutak nyitottak.
6. Folyamatosan ellenőrizze a légzést, amíg a mentők meg nem érkeznek.
7. Ha a beteg 30 percnél tovább marad ebben a pozícióban, forgassa át a másik oldalára a nyomási pontok elkerülése érdekében. 

Ha azt észleljük, hogy a betegnek nincs szívműködése, de a biológiai halál jelei nem láthatóak, szükségessé válhat a keringés pótlása, mellkaskompressziót végzünk. A mellkas felületét lemesztelenítjük miután a beteg mellé térdeltünk. A nyomás helye a mellkas középvonalában, a mellkas alsó felén van. A fejtől távolabbi kezünket a szegycsontra fektetjük, majd csuklóvá formáljuk a másik kezünkkel. Majd nyújtott karral, a felsőtestünk súlyával nyomást gyakorlunk a mellkasra kb 4-5 cm mélyen, ezzel a mellkast egyharmadnyi mélyen benyomjuk.

A mellkas kompresszió három ütemből áll: lenyomás-lenntartás-felengedés. A megfelelő frekvencia 100/perc, egyenletes ütemben. Figyeljünk arra, hogy a beteg lábai megemelten legyenek, ezek is javítják a vérkeringést.

A mellkaskompressziót abba kell hagyni ha a:

• spontán keringés visszatér,
• kiérkező orvos, mentő átveszi tőlünk, vagy a halált megállapítja,
• annyira kimerültünk, hogy már nem bírjuk tovább folytatni.

Amennyiben a betegnek légzése és keringése sincs, mindkettő mesterséges pótlásra kényszerül, ezért megkezdhetjük az újraélesztést. A lélegeztetést és a mellkaskompressziót a lehető leggyorsabb időn belül meg kell kezdeni. A kompresszió és a lélegeztetés aránya 30:2, ez a felnőttekre és az 1 év feletti gyermekekre vonatkozik! Az újraélesztést végezheti két ember is, de laikusnál inkább egy személy végezze.

Az újraélesztés ABC-je:

• Átjárható légutak biztosítása,
• Befúvásos lélegeztetés,
• Cirkuláció, a mellkas kompressziók végzése.

Az újraélesztés kimenetelének helyszíni megítélése:

• Hatás (lélegeztetéskor a mellkas emelkedik, esetleg kisebb mértékben a has; mellkaskompressziónál a nyaki fő verőér tapintható),
• Eredmény (a sápadt bőrszín a normális felé közeledik; klinikai halál beállatakor a kitágult pupillák szűkülnek; könnyezés, légzés…),
• Siker (a spontán életműködések visszatérnek; a helyszínen sikeres az újraélesztés, ha legalább a helyszínen a keringés visszatér).

Sebnek nevezzük amikor a bőr folytonossága megszakad. Sebek fajtái lehetnek:

• Vágott és metszett seb: a bőrfelszínre merőleges hatás a vágott seb, míg a bőrfelszínre párhuzamosan erőbehatás metszett sebet okoz. Ezek a sebek erősen vérzők, de jól gyógyulók.
• Szúrt seb: szúrtcsatorna keletkezik melyben a baktériumok elszaporodhatnak. Kevésbé vérzik, viszont a mélyen lévő szövetek sérülése súlyos lehet. Orvoshoz kell fordulni.
• Szakított seb: inkább a végtagokat érintő súlyos sérülés. A bőr nagy húzóerő hatására nyúlik, majd szakad. Rosszul gyógyul, sebészi kezelés szükséges.
• Harapott seb: a szúrt és a szakított seb elemei keverednek. Nagy a fertőzésveszély. Tetanuszoltás.
• Zúzott seb: tompa erőbehatásra keletkező gyakori sérülés. Enyhe formája a horzsolásos seb, míg a súlyosabb formája a roncsolódás, ami rendszerint csontsérüléssel járhat.
• Lőtt seb: a sérülés a lövedék sebességétől, a lövés távolságától és irányától függ. A bemeneti nyílás általában kisebb mint a kimeneti. Lő csatorna alakul ki, oldalütési zónával, a környező szövetek is sérülésnek a lövedék pörgésétől.

A sebek ellátását általában Betadine-nal fertőtlenítsük, a seb belsejétől kifelé haladva. A sebre csak steril, illetve Betadine-os géz kerülhet. Ha a végtag sérül, helyezzük nyugalomba, polcoljuk fel. Leggyakrabban használt kötésrögzítés a pólyázás. A steril fedőkötést rugalmas pólyával körbetekerjük.

Vérzések keletkezhetnek a testfelületen és testen belül is. A vérzéscsillapítás során a látható külső vérzéseket látjuk el. Célja, a vérzés elállítása, a fájdalom csillapítása, az esetlegesen kialakuló sokk elkerülése, és a sérülés miatti pszichés káros okok csökkentése. 

Mielőtt bármilyen vérzést elkezdenénk ellátni, figyeljünk a saját magunk sérülésveszélyére is, tehát amennyiben módunk van rá, húzzunk gumikesztyűt! Sok betegség terjed vérrel, van olyan amelyek ma még nem gyógyíthatóak pl. a hepatitis, AIDS.

Vérzés fajtái:

• Hajszáleres: a vérzés gyöngyöző, szivárgó jellegű. A vérvesztés csekély pl. a horzsolásos vérzések. Ellátása, a sérültet nyugalomba helyezzük, leültetjük. A sebfelület megtisztítása után, steril fedőkötést helyezünk fel.
• Vénás vérzés: a vér színe sötétpiros, a vér folyamatosan, egyenletesen ürül a sebből, a sérült ér nagyságától függően. Ellátása, nyugalomba helyezés, a sérült végtagot megemeljük, ilyenkor is előfordulhat, hogy eláll vagy legalább csökken a vérzés. Eztán vénás nyomókötést rakunk a sebre (steril gézlapot, majd gyorskötözőt rakunk a sebre, majd átpólyázzuk; majd egy újabb gézlapot rakunk a seb fölé, és ezt is átpólyázzuk, szorosan, körkörös mozdulattal). Ha a kötés esetleg átvérzett, nem vesszük le, hanem újból átpólyázzuk, eztán már az ellátott végtagot felkötjük vagy felpócoljuk.
• Artériás vérzés: a vér színe piros, pulzálva, lüktetve ürül a sebből. A vérvesztés rövid időn belül végzetes lehet. Ellátása, a sérültet nyugalomba helyezzük, fektetjük. Ha végtagon van a vérzés, felemeljük vagy felpócoljuk azt. Artériás nyomáspontot keresünk és nyomunk, mindig a vérzés helyéhez legközelebbit, és azonos oldalit nyomjuk. Eztán artériás nyomókötést helyezünk fel a sebre. A vénás nyomókötésnél a sebre, itt a sebbe helyezzük az első steril gézlapot. Majd kitömködjük a sebet, tamponáljuk, és aztán úgy járunk el, ahogyan egy vénás nyomókötésnél. Nem vesszük le a kötést ha átázott, ráteszünk egy újabb kötést. Az ellátott végtagot felkötjük vagy felpócoljuk. A nyomáspontot az ellátás végéig nyomni kell!!!

A vérzéscsillapítás szabályai:

• Húzzunk gumikesztyűt!
• A sérültet mindig helyezzük nyugalomba, leültetjük, lefektetjük. Az ellátást akadályozó ruházatot eltávolítjuk.
• Ha végtagon van a vérzés, mindig a szív szintje fölé emeljük.
• Megfelelő kötést helyezünk fel.
• Az ellátott testrészt felpócoljuk, felkötjük.
• A sebbe idegen anyagot nem juttatunk.
• Fixen beékelődött idegentestet nem távolítunk el.

Fontos szabály, körkörös leszorítást nem szabad alkalmazni, kivétel a magasan amputálódott végtag!

Bizonyos területekre speciális kötést alkalmazunk pl. a fej sérüléseinél a sapkakötést, az orr és az áll sérüléseinél parittyakötést, a felkar és a váll sérüléseinél Desault-kötést!